Szinte mindnyájan szembesülünk hozzátartozóink elvesztésével. Napjainkban azonban talán nehezebb ezzel szembenéznünk, mint a régebbi korok embereinek. Szakemberek egyértelmű tanácsa: merjünk belemerülni a bánatba, és aztán lelkileg megújulva emelkedjünk ki belőle.
Régebben az élet természetes részeként tekintettek a halálra, a gyászszokások kapaszkodót jelentettek a gyászolóknak és a környezetüknek. Manapság bizonytalanok vagyunk, mit illik, mit nem, nehezen találunk szavakat, nehezen tudunk kapcsolódni a gyászolókhoz. Ők emiatt még inkább elszigetelve érezhetik magukat, miközben maguk is megriadnak attól, ami bennük zajlik.
A belső megélések valóban ijesztőek lehetnek. A gyászolóknak több stáción kell keresztülmenniük, miközben eljutnak a feldolgozásig. Általában a temetést követően zajlik a veszteségfeldolgozás több hónapon át tartó legnehezebb időszaka, amikor az érintettek nagyon nehéz érzelmekkel szembesülnek. Többek közt a bűntudat, a harag, a kilátástalanság, a reményvesztettség, a mély szomorúság jellemzi ezt az időszakot. Az érzelmek hirtelen törnek elő, erőteljesek, sodró erejűek és szinte felülkerekednek a gyászolókon. Ez ijesztő, riasztó, mert ahhoz szoktunk, hogy az érzelmeinket kontrollálni tudjuk. A kilátástalanságot tovább mélyíti , hogy az idő múlásával nem feltétlenül lesz jobb a helyzet. Az érzelmek hullámoznak, így ezen a több hónapos perióduson belül egy enyhébb időszak után újra és újra visszatérhet egy nehezebb szakasz. A gyásznak szükséges velejárója az embert próbáló belső küzdelem és vívódás, éppen ez segít hozzá a veszteség feldolgozásához. Ugyanígy a gyászhoz hozzátartoznak a könnyek, ahogy szép magyar nyelvünk is kifejezi, megkönnyebbülést hoznak.
Legnagyobb támaszt a család, a környezet érzékeny, törődő szeretete jelenthet a gyászolóknak. Az esetek nagy arányában nincs szükség külső segítségre. Komplikáltabb esetben (gyermek halála, gyilkosság, öngyilkosság, baleset, váratlan veszteség) gyakrabban lehet szükség szakember támogatására. Feltétlenül indokolt pszichológus, pszichiáter által vezetett terápiás segítség abban az esetben, ha a gyászolóknál gyógyszerfüggőség, alkoholproblémák mutatkoznak, vagy ha öngyilkossággal kapcsolatos gondolatokról, fantáziákról számolnak be.
Ha van információnk, ha tudjuk, mi a természetes és a normális a gyászban, akkor magunkat is jobban megértjük és jobban tudunk segíteni másoknak is. A veszteségek feldolgozásával kapcsolatos tudás ma már széles körben rendelkezésre áll. Számos könyv és kiadvány jelent meg az elmúlt években magyar szerzők, Polcz Alaine, Singer Magdolna, Pilling János tollából, amelyek például olyan speciális kérdésekben is útmutatást adnak, hogy hogyan segítsük a gyerekeket a gyászban, vagy hogyan tudunk túljutni a válás veszteségén. A gyászolókat segítő Nagyfogyatkozás Egyesület weboldalán (www.gyaszportal.hu) is sok hasznos infromáció segíti az eligazodást.
Az írásom megjelent a GyőrPlusz hetilapban.
A fotót a fiam, Boncsarovszky Péter készítette.